Maldegem‑kastély

A Maldegem‑kastély (néha Maldeghem is, flamand kiejtés szerint: „Maldehem”) ma a Törökkanizsai Városi Művelődési Központ épülete. 1910‑ben épült a Maldegem (Maldeghem) grófi család számára, akikről az épület nevét kapta.

A kastélyban immár évtizedek óta működik a „Branislav Nušić” Városi Könyvtár, így a város egyik fontos kulturális központjává vált.

A kastély egy monumentális parkban található — tájképi műemlék —, amelyben összesen négy kastély áll: a Maldegem‑kastély, a Servijski‑Šulpe kastély, valamint a Talijan család két kastélya, amelyek mára rossz állapotúvá váltak.

A Maldegem grófi család eredetileg Belgiumból származik, azon belül a nyugat‑flandriai Maldegem városából. A kapcsolat Ausztriával az, hogy Flandria valaha a Habsburg‑uralom, azaz a Spanyol–Németalföld része volt. A család legnagyobb fénykorát a 16. és 17. században élte.

Két évszázaddal később a család egy tagja, gróf Artur Maldegem a „ígéretes Keletre” költözött, akkoriban Törökkanizsára. Ő jogi doktori képesítéssel rendelkező tiszt és tisztviselő volt, de Törökkanizsán nem telepedett le tartósan.

Családfa, leszármazás

• Artur felesége Georgina Bajer lett, aki Oto Bajer és Albertine Šulpe (a török‑kanjižai Šulpe családból) lánya volt.

• Artur apja, Karlo Maldegem, a Máltai Lovagrend vitéze volt, Münsterből származott, és részt vett Napóleon háborúiban. Mint Napóleon kísérője, 1815. június 18‑án Waterloo vereségét kellett Párizsnak bejelentenie.

• Gróf Artur Maldegem 1835‑ben született a németországi Niderstötzingenben.

• Georginával való házassága után Pozsonyban (a mai Bratislava) éltek.

• 1869‑ben megszületett egyetlen fiuk, Artur ifjabb, aki később feleségül vette Vilma grófi családból, Bethem‑néven, és négy gyermeket nemzett.

• Artur ifjabb 34 évesen hunyt el, hátrahagyva feleségét, négy gyerekét és szülőit.

Az összetett és lenyűgöző családfa után, Artur ifjabb halála után Georgina úgy döntött, hogy visszatér az északi Bánátba és ott nyaralót építtet, hogy gyakrabban lehessen rokonaival.

Kanjižán 1880 hold föld birtoka volt örökségként, amit anyja, Albertine Šulpe hagyott rá. 1904‑ben megkezdték a kastély építését, de Georgina nem érhette meg a befejezést — 1907‑ben elhunyt.

A Georgina halála után Vilma Maldegem a négy gyermekével — Marija (1896), a 1897‑es ikrek Karlo és Georgina, és Albertina (1901) — Törökkanizsára költöztek, hogy az építkezés befejezését felügyeljék.

A Törökkanizsán segítséget kaptak rokonoktól, az Emile és Bela Talijan testvérektől, akik gyámság alá vették a gyerekeket és segédkeztek az építkezésben. A négy gyerek közül csak ketten telepedtek le Novi Kneževac‑on:

• Albertina (Berta) — aki később Venus Talijan rokonjához ment férjhez

• Karlo — aki Pozsonyban végezte tanulmányait, majd visszatért a családi birtokra

Maldegem gróf Karlo élete és tevékenysége

Karlo gróf politológiai doktorátust szerzett, de nem mutatott komoly ambíciókat. Nem nősült meg, nem politizált, inkább jószívű, emberszerető ember volt, kedvelte a vadászatot, az olvasást és a társaságot. Nem szentelt különös figyelmet a birtoknak, de gazdálkodott zöldséggel, gabonával, tartott szarvasmarhát, sertést, lovat, és kecskéket, halastóban pontyot.

A család egyik büszkesége a piros paprika volt — a termék, amely miatt ma Törökkanizsai híres: ennek hagyományát viszi tovább az „Aleva” nevű gyár.

Az első világháború után birtokát 713 holdra csökkentették, de a gróf ezzel is gond nélkül vészelte át a következő időket.

A második világháború alatt határozottan antifasiszta volt, és segített szerbeknek és magyaroknak túlélni az éhezést. Bár ismert volt politikai elköteleződése, a háború végén elfogták, és halálra ítélték — ám néhány helybéli sikeresen közbelépett, így megmenekült.

1944. október 7‑én Albertina meghalt, amikor a Talijan‑kastély mögötti révátkelőnél szerencsétlenség történt. A kastélyt kifosztották, és a családi könyvtár közel 7 000 kötetét elégették a parázsló gyászrakáson. Értékes bútorok, porcelánok, műtárgyak — köztük két Rubens‑festmény is — eltűntek; legtöbbjét azok az emberek szabadították ki, akiket a gróf hajlékhoz juttatott és támogatott a háború alatt.

A felszabadulás után a gróf megalázó fizikai munkákat vállalt: vizet hordott, hasogatott tűzifát, volt kazánfűtő, mindenfajta testi munkát végzett, csak hogy megkapja a naponta járó ételét.

1961-ben úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és rokonaihoz költözik Németországba. Nyolc év után — halála előtt — visszatért egyszer még Bánátjára, de 1970-ben Majnhofenban hunyt el, és Niderstötzingenben, a családi kápolnában temették el.

A kastély funkciói a XX. század után

Mielőtt a Maldegem kastélyba költözött volna a könyvtár, a háború utáni időszakban ideiglenesen kórház, internátus, rendőrségi hivatal és bank működött.

A mellékbejáratnál ma is látható egy márványmozaikos emléktábla, a vadászok védőszentjét, Szent Hubertust és egy szarvast ábrázol, amelyet Karlo gróf anyja, Vilma Bethlem hozott Székelyföldről, saját nemesi családja birtokáról.

A kastély építészeti jellemzői

A Maldegem grófok kastélya önálló, földszintes épület — középső részén manzárdtetővel. A kastélyt gondozott park övezi, melyben ritka fafajok találhatók; elöl egy elhanyagolt, kör alakú szökőkút áll.

Az épület koncepcióját a „vidéki kúria” (“poljski dvorac”) stílusa határozta meg, amely jellemző volt a 19. század végén és a 20. század elején épülő, eklektikus jellegű kastélyokra.

• Alaprajz: Téglalap alakú, nagyjából szimmetrikusan elrendezett belső terekkel

• Tető: Hosszanti irányú manzárdtető, középső részén kiemelt magassággal

• Homlokzat: A főbejárat egy központi, sekély rizalitban található — régen kő balusztrádával és barokk timpanonon díszítették vázával a csúcson

• Az oldalszárnyak homlokzatai hasonló stílusúak; a hátsó homlokzat viszont idővel módosult — ma egyszerű, sík fal, egyenes nyílásokkal

• A tető bonyolult szerkezetű, eternit‑cserepekkel fedett, hajdanán akroterionnal a tetőperemeken

• 2015‑ben felújították a homlokzatot, a tetőt és a nyílászárókat; a homlokzat jellegzetes sárga színt kapott

• A belső térből mára csak egyetlen portré maradt fenn, amely a Maldegem család korára emlékeztet

Az épület jó állapotban van.

Forrás: Dvorci Srbije – Maldegem kastély, Törökkanizsa