Karátsonyi-kastély

A kastély, amelynek elhagyatott folyosóin ma bolyongunk, az első világháború végén néptelenedett el, miután Aladár Karátsonyi, László Karátsonyi dédunokája, elhagyta Beodrát.

1918 végén, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullásának idején, a birtokra betörő csőcselék kifosztotta a palotát és széthurcolta a berendezést.

1919-ben Mihail Rodzjanko, orosz emigráns és az orosz duma egykori elnöke költözött be a kastélyba, ahol 1924-ben bekövetkezett haláláig élt. A kastélyt 1938-ban Beodra község vásárolta meg, amely elemi iskolaként használta.

A második világháború idején, amikor a Bánság német megszállás alatt állt, elmegyógyintézet működött az épületben. A háború után itt kapott helyet az elesett harcosok gyermekeinek otthona, majd a „védtelen leányifjúság otthona” (bármit is jelentett ez akkoriban), 1960-tól pedig a „Miloš Popov” általános iskola; ennek emlékét őrzik a központi lépcsőház mellett látható gyerekrajzos falfestmények.

1980-ban – egy minden józan logikát nélkülöző döntés nyomán – a „Hinom” vegyipari vállalat költözött a kastélyba, ahol 2000-ig működött, amikor csődbe ment. A báltermekben és az egykori étkezőben ma is savakat és más vegyi anyagokat tartalmazó tartályok állnak, és teherszállító lifteket is beépítettek.

Szinte hihetetlen, hogy egy olyan palota, amely Franciaországban, Németországban, Ausztriában, de még Magyarországon, Romániában vagy Lengyelországban is turisták ezreit vonzaná, nálunk gyárként funkcionált.

2000 után a Karátsonyi-kastély funkció nélkül maradt és rossz állapotba került. A helyiek szerint egy török cég tárgyalásokat folytat arról, hogy luxus spa-szállóvá alakítsa.

A kastélyt László Karátsonyi, Torontál vármegye főispánja építtette 1842 és 1846 között beodrai birtokán.

Egy kis előtörténet: Beodra a mai formájában két település egyesítésével jött létre: Beodra és Dragutinovo összeolvadásával. Dragutinovo az egykori Karlovo új neve, amelyet Dragutin Ristićról, az első világháború szerb ezredeséről kapott. Karlovo pedig Mária Terézia apjáról, Lotharingiai Károlyról kapta nevét.

A 16. században Karlovo (akkor még más néven) István Tegeldy földesúr birtoka volt, ám több pusztító árvíz után elnéptelenedett. A birtok 1751-ben a Királyi Kamara tulajdona lett, majd 1753-ban már szerb lakosságot említenek itt, főként az egykori Tiszai–Pomori katonai határőrvidék leszerelt katonáit.

A komorai javak első árverésén a birtokot 1781-ben Karácsonyi Bogdán, örmény kereskedő vásárolta meg 105 000 forintért; később elmagyarosodott. A birtok modern, fejlett gazdasággá vált, és hatalmas bevételt hozott a Karátsonyi családnak, amelyből két monumentális kastélyt építettek Beodrán.

Az épület reprezentatív lakórezidenciának készült, amely térbeli elrendezésével és építészeti megoldásaival uralja a hatalmas parkot. Stílusában tisztán klasszicista, ahogyan a birtok többi épülete is.

A kastély hosszúkás, téglalap alaprajzú, és a ritka emeletes rezidenciális épületek közé tartozik. A főhomlokzat szimmetrikus, a sarkokon sekély rizalitokkal, amelyek timpanonokban végződnek. A középső tengelyben reprezentatív bejárat áll, portikusz alatt.

A portikusz földszinti részét négyszögletes dór oszlopok tartják; az emeleti, nagyméretű terasz szintjén korinthoszi oszlopok, architráv, sima fríz és háromszögű timpanon található. A földszintet a kordónpárkány választja el az emelettől.

Az ablaktengelyek a két szinten megegyeznek, és ritmikusan követik egymást. Az ablakok között a földszinten ión fejezetes pillérek és félköríves, lépcsőzetes oromzatok állnak; az emeleten korinthoszi fejezetek és egyenes oromzatok díszes konzolokon.

A belső udvar felőli homlokzat sík, középen üvegezett, dór oszlopokon nyugvó résszel tagolt. Az ablaktengelyek ott is megegyeznek, a mellékrizalitokat ablakok sora hangsúlyozza.

A birtokhoz tartozó melléképületek – istállók, magtárak, szolgálati épületek – építészetileg és stílusilag egységes együttest alkotnak a kastéllyal.

A második világháború után a kastély árvaotthonként, javítóintézetként, iskolaként és háztartás-vegyipari üzemként működött. A belső tereket átalakították, de nem megfelelően; különösen a hátsó homlokzatot rongálták meg. A kastélyt egykor övező nagy parkot a vegyi üzem gyakorlatilag elpusztította.

Beodrán állt egy másik, régebbi kastély is, amelyet 1838 és 1842 között László Karátsonyi építtetett. Lajos és László két tornyú templomot is emeltetett Beodrán – két testvér, két kastély, két torony. A régi kastélyt az első világháború után lebontották; ez is klasszicista stílusú volt. Mindkét kastélyt a klasszicista európai építészet élvonalába sorolják.

A jelenlegi kastély hátsó homlokzata rossz állapotban van. A Karátsonyi-kastély kiemelt jelentőségű műemlék, jelenleg funkció nélkül áll, erősen romos. A gyár kiköltözött, így a kastély megközelíthető.

Forrás: dvorcisrbije.rs