A Marczibányi–Léderer-kastély

Csóka 1781-ig egy észak-bánáti pusztaterület volt, frissen felszabadítva az oszmán uralom alól. Egy évvel később Lörincz Marczibányi 95 500 forintért megvásárolta, majd magyar jobbágyokat telepített birtokára, öt év múlva pedig szlovákokat is.

Ekkor kezdte el építeni a kastélyt, de nem fejezte be. Ez csak majdnem egy évszázaddal később történt meg, amikor az új tulajdonos, Károly Schwab (Sváb) 1870-ben befejezte az épületet. A Marczibányi-család férfiágának kihalása után a kastély szinte „elveszett“. A birtokot időközben Ágoston Berber és a kebányai Klusemann sörfőzők vásárolták meg.

A 19. század végén a kastély ismét új tulajdonosokat kap: Artur és Károly Léderer, a korszak egyik leggazdagabb zsidó családjának tagjai. Gazdaságot alapítanak, a kastély és az igazgatási épület pedig a környező települések és birtokok fejlődésének motorjává válik.

A birtok a Léderer családé marad a második világháborúig. Banát ekkor a náci bábállam, a Nedić-féle Szerbia irányítása alá kerül, és a kastély egy időre a megszállók – személyesen Hermann Göring – tulajdonába kerül.

A kastély elegáns sárga színű, egyemeletes, megnyújtott alaprajzú és szimmetrikus térbeosztású épület. Főhomlokzata a főutcára néz, hátoldalán pedig a hatalmas „Ópark“ terül el. A homlokzatot oldalsó és középső rizalitok tagolják, melyeket timpanonok koronáznak. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, az emeletiek ívesek, és kovácsoltvas rácsok díszítik őket.

A tető négy oldalra lejt, és a rizalitok felett kiegészítő tetőelemek gazdagítják. Az épület alaprajza és tömege klasszicista jegyeket mutat, de az eltérő időszakokban történt építkezés miatt eklektikus elemekkel is rendelkezik.

A kastélyt Vajdaság egyik legtisztább stílusú épületének tartják, nagy építészeti értékkel.

A második világháború után államosították, majd 1950-ben a „Csóka“ mezőgazdasági vállalat igazgatási épülete lett. Az 1960-as tűzvészben a tetőszerkezet elpusztult. A pala helyett hódfarkú cserép került fel, a tetővonal azonban megmaradt. Az eredeti parkkerítést is ekkor bontották le.

Ma az épület funkció nélkül áll, állapota romlik: nedvesség, károsodott nyílászárók, lehulló vakolat jellemzi. Gyakorlatilag „hontalan“ – minden mozdítható berendezést elvittek. Bár műemléki védelem alatt áll, nem látogatható. Körülbelül negyven ajtaja és ablaka részben vagy teljesen nyitva áll, ami gyorsítja a pusztulást.

Forrás: dvorcisrbije.rs