Damaszkin-Dungyerszki-kastély

A Damaskin család jelentős nemesi család volt a mai Románia területéről, Németh (Nemet) településről. A család „de Németh” előnevet viselt, nemességet 1799-ben kapott, és már 1788-ban megvásárolta a Németh környéki földeket (ma Beregsău Mic), Zsombolya és Temesvár között, ahol megőrződött a régebbi kastélyuk, a Damaskin-kastély, amely ma rossz állapotban van és zárva.

Az első nemes, Stefan (később Ljubomir Stevan Damaskin de Nemet vagy István néven ismert), 1800-ban megvásárolta Istvánvölgy falut. 1809-ben az első jobbágyokat telepítette le, akik segítettek az első kastély felépítésében 1824 előtt. A Damaskinok távolról rokonok voltak a közeli Konak Danijel családjával.

1890-ben leszármazottja, Stevan Damaskin, eladta birtokát Lazar Dunđerskinak 670.000 dukátért. Dunđerski átépítette a régi kastélyt, létrehozva a mai formát 1901-ben, megtartva a klasszicista szimmetriát. A kastély örökléssel Olga Dunđerski tulajdonába került, aki hozzáment Jovan Jovanović iparoshoz, és templomot épített a faluban. A háború előtt a kastély Belgrád polgármesteréhez, Vlada Ilićhez tartozott, aki Olga veje volt.

A második világháború után a kastélyt államosították, „Agrobanat” és a PDP „Hajdučica” használta, majd később eladták és fényesen felújították.

A kastélyhoz legenda kapcsolódik, amely Milan Belegišanin „Kamen u žitu – Vojvodina kastélyai és palotái” című könyvében olvasható: Jatan nevű festőt a kastély szalonjába hívták festeni, aki álmodott a Istvánvölgy-tóról, amely ígéretet tett a folyamatos inspirációra a következő éjszakától kezdve egész életében és két generáció leszármazottai számára cserébe az összes álmaiért. A festő csodálatos képeket készített, de ezzel elveszítette álmait; az álom nélküli álom elvesztegetett idő. A tó a három generáció álmait hordozza, víztükre pedig néha varázslatos tájakat és jeleneteket mutat.