Károlyi-kastély (Szegvár)
A szegvári Károlyi-kastély a XVIII. században épült barokk vármegyeháza, amely több mint száz éven át Csongrád vármegye közigazgatási központjaként működött. Falai között főúri élet, megyei közgyűlések és börtön is helyet kapott, sőt a hagyomány szerint egy ideig a híres betyár, Rózsa Sándor is raboskodott itt – mindez különleges betekintést kínál Szegvár mozgalmas múltjába.
A Károlyi-kastély Szegvár központjában, a Kurca folyó partján helyezkedik el, festői környezetben. A jelenlegi, barokk stílusú épület 1773-ra készült el, téglalap alaprajzú, egyemeletes kialakítással. Letisztult, mégis elegáns megjelenését a középrizalitos homlokzat, a kőkeretes főkapu, valamint az árkádos emeleti tornác határozza meg. Az épület számos eredeti részlete – például a kovácsoltvas korlátok és ajtók – ma is megcsodálható.
A török hódoltság és a háborús pusztítások következtében a település és a kastély többször elnéptelenedett, majd újjáépült. A fordulópontot gróf Károlyi Sándor 1722-es birtokszerzése jelentette, aki Szegvárt alföldi birtokainak központjává tette. Az ő kezdeményezésére épült fel az új barokk kastély, amelyhez az egykori Dóczy-kastély falainak egy részét is felhasználták.
A kastély 1773-tól több mint egy évszázadon át Csongrád vármegye székhelyeként működött, így nemcsak főúri rezidencia, hanem közigazgatási központ is volt. A megyei közgyűlések mellett börtön is működött a területen, amelynek védelmét a Kurca mentén húzódó, ma is látható kőfal szolgálta.
A XIX–XX. század folyamán az épület funkciója többször megváltozott: működött benne leánynevelő intézet, óvoda, gyermekotthon és közösségi intézmény is. A kastélyt többször felújították, legutóbb 2016-ban, így ma jó állapotban áll. Jelenleg közintézményként működik, és bár nem múzeum, a település egyik legfontosabb építészeti és történeti emléke, amely hűen tükrözi Szegvár gazdag és sokrétű múltját.
